2010. február 11., csütörtök

Programismertető

„Ez volt rendesen a kóborlásaim végcélja. Fél nap oda, fél nap vissza, délben tüzet rakni targallyból a szikla lonkáján, pirított kenyérrel, szalonnával fejedelmi lakomát csapni, s aztán kiülve a szédületes szikla párkányára, megküzdeni a lehetetlen (nekem lehetetlen) festői feladattal. Lábam alatt, az előtérben, a bükkfák koronáiból alkotott sötétség, s ahol ez végződik, egy mosolygó zúg, közepén a kis Tardona füstölgő kéményű, elszórt házikóival, körülvéve sárguló szőlőkertek kockáitól, zöld vetések csíkjaitól tarkálló dombokkal, melyek fölött a Bükköt folytató kormos-zöld hegyek emelkednek elő…” [Jókai Mór: Tengerszemű hölgy]

Az 1848/49-es szabadságharc bukása után Tardonán, Csányi Benjámin házában lelt menedékre a megtorlás elől menekülő Jókai Mór (1825–1904). Az író négy hónapig bujdokolt a Borsod megyei kicsiny faluban, majd a felesége, Laborfalvi Róza által szerzett menlevél segítségével térhetett csak vissza a fővárosba. Jókai Tardonán tartózkodásának a település egy régi, XIX. századi épületében állítottak emléket.

Szintén a megemlékezést szolgálja az 1973-tól minden évben megrendezésre kerülő Jókai Mór Emléktúra. A túrázók – a hagyományokhoz hűen – a Jókai Emlékháztól indulva a Harica-patak völgyében lévő Farkas-gödör érintésével jutnak fel a 773 m magas Örvénykőre a Jókai Mór Emlékműhöz. A gyalogmenet a tapasztalatlan túrázók számára is teljesíthető útvonalon zajlik, melyet egyedi, kizárólag erre az alkalomra használt jelzéssel látnak el a rendezvény időtartamára, s e mentén érik el a résztvevők a végállomást, Szentléleket.

A játékosok különböző ügyességi, műveltségi feladatok megoldásával, egymással versengve érik el a kitűzött célt. A túra legjobban teljesítő csapata egy ajándékcsomag mellé egy évre vándorkupánkat is megkapja. Díjazásban részesítjük a második és a harmadik legjobban teljesítő túraközösséget is. Különdíjjal jutalmazzuk a leggyorsabb, a legjobb legmesszebbről érkező és a legfiatalabb versenyzőket.

Most Popular posts

"Egy nyáron, egy ősszel, egy télen bujdostam én ezekben az erdőkben, üldözöttje a hatalomnak. Tudta mindenki, hogy bujdosó vagyok, senki sem árult el. A falut Tardonának hívták." "Van a Bükk kellős közepén egy messze kimagasló bércorom, ami még Gömörbe is ellátszik. Azt úgy hívják, Örvénykő, Pogányoltár. Aki annak a sziklacsúcsnak a tetejére fölmászik, az mint egy földabroszt, úgy látja elterülni egész Borsod vármegyét." (Jókai Mór)